Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná
Ondrejovce HU Barsendréd Nagyendréd Kisendréd Endréd

Az itt született hírességek

                                                Az itt született (élt) hírességek

A község legnagyobb szülöttje széplaki és szántói Botka Tivadar /1802-1885/ jogtudós, több jogtörténeti mű szerzője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Itt született Kürthy Emil /1848-1920/ író, újságíró, Szemere Bertalan veje, valamint Koroda Pál /1858-1933/ költő, író, Reviczky Gyula nagy barátja. A község szülöttjei között mindenképpen említést érdemel Lipthay István /1834-1908/ jog- és államtudományi doktor, miniszteri tanácsos, Balogh János /1796-1872/ barsi alispán, országgyűlési követ és Konkoly Thege Pál (1824-1884) barsi alispán, országgyűlési képviselő.
Ha a hírességekről írunk, megemlíthetjük azokat, akik nem itt születtek, de valamilyen kötődésük volt a községhez. Sokszor megfordult Barsendréden Móricz Zsigmond, aki első feleségével, Holics Jankával, annak rokonait, a Petrenka családot járt ide látogatni. Amikor Móricz Zsigmond Barsendréden járt, mindig találkozott a barsbesei születésű Besey Beluch Imrével /1881-1958/ , aki a 20. század első felében mint néptanító, meghatározó egyénisége volt nemcsak a községnek – ahol 40 évig tanított – hanem az egész felvidéki tanítóságnak. Említést érdemel Fába Simon szentszéki tanácsos, aki 1876-tól 1916-ig volt a község plébánosa, s a templommal kapcsolatban az ő működése alatt voltak a legnagyobb változások. 



                                         Botka Tivadar /1802 – 1885/ 


                                             Botka Tivadar.jpg


   

     Botka Tivadar /szántói és széplaki/ jogtudós, államjogi és jogtörténetíró Kis-Endréden született 1802 július 6-án régi anjoukori nemesi családból. Szülei: Botka László és Gosztonyi Jozefa a kisendrédi temetőben vannak eltemetve.
Megszerezte ügyvédi diplomáját, 1824-ben Bars vármegye szolgálatába lépett és a közügynek valamint a tudománynak szentelte életét Először első tiszti alügyész, utóbb főszolgabíró, tiszti főügyész, majd megyei főjegyző s később, mint megyebizottsági tag vett részt a megyei ügyekben. 1843-ban országgyűlési követ, majd 1847/48.ban újra megválasztották, de lemondott mandátumáról. A szabadságharc leverése után törvényszéki elnöki állást fogadott el, részt vett a barsmegyei gazdasági egyesület megteremtésében, melynek elnöke lett, 1866-ban királyi biztos, 1867-ben az aranyosmaróti kerület országgyűlési képviselője. Az országgyűlés befejezése után visszatért a magánéletbe. A Magyar Tudományos Akadémia 1847-ben levelező, 1872-ben rendes, 1877-ben tiszteletbeli tagjává választotta. 1885 január 6-án halt meg és Kis-Vezekényben / Malé Vozokany/ a családi sírboltban van eltemetve. 

    
Munkái:
De duellis Hungarorum litis decisoriis – 1829, Notitia diplomatica veteris constitutionis comitatuum praecipue anecdoto vicecomitum et curiali instituto illustrata – 1831, Az 1843-44-iki országgyűlési időszakból néhány ismeretlenebb közjogi és megrögzött balvélemény felvilágosítására – 1844, Jogtörténeti tanulmányok a magyar vármegyék helyzetéről – 1865, Kisfaludy Lipthay Imre Bars és Hont megyék alispánjának és országos törökügyi követnek emlékezete a XVII. Századi megyei közélet tanulmányozásául – 1867, A barsmegyei középponti székhelynek Aranyosmarótról Lévára szükséges áttételéről – 1870, Trencséni Csák Máté és kortársai – 1873, Millenárium vagyis a magyar államiság ezeréves fordulójára 884-től 1884-ig – 1978, stb, stb.... 





                              Kürthy Emil /1848 – 1920/ 


       Kürthy Emil kb[1]. 1863-64.jpg

    
     Kürthy Emil /fajkürthi és koltai/ író és hírlapíró, 1848. március 14-én született Nagy-Endréden. Édesapja Kürthy József földbirtokos, Barsmegye I. alispánja, édesanyja Pély Nagy Berta volt. A gymnáziumot Pozsonyban, a jogot Győrben végezte. Bars vármegyében segédszolgabíró volt, majd 1875-ben aljegyzőnek nevezték ki a budapesti királyi törvényszékhez. Ezt az állását otthagyta és hírlapíró lett. 1878-ban a Pesti Hírlap megindulásakor annak tárcavezetője lett, tárcákat, színikritikákat írt Egy látcsöves úr és Kóbor lovag aláírással. Később a Pesti Naplóba írt, majd a Magyar Hírlap munkatársa lett. Megindította a Magyar Ifjuság című ifjúsagi lapot, ennek 4 évig volt szerkesztője és szerkesztette a Kis Világ című gyermeklapot. Feleségül vette Szemere Gizellát, Szemere Bertalan leányát. 1920. december 20-án halt meg, Budapesten a Kerepesi temetőben van eltemetve.
     Munkái:
A szökevény – 1881, Az aranyos – 1888, A komikus – 1888, Pirók és Piroska – kéziratban . Fordított színműveket és regényeket. Ezek: A Rantzauk, Egy párizsi regény, A nők barátja,stb. 




                                  
 Koroda Pál /1858 – 1933/ 

     Koroda Pál /felsőkubini/ költő, író, publicista, történész 1858. március 7-én született Kisendréden ősi családból, amely a Hunt-Pázmán nemzetségből származtatja magát. Apja, Koroda Pál megyei főbíró, anyja zeitlingeni és zsibóthi Zeitler Mária. 1861-ben szüleivel Garamújfaluba költöznek, ott éli gyermekkorát. Iskoláit Léván, Pozsonyban és Budapesten végezte. Jogot tanult, 1881-ben az államtudományok doktora lett. Reviczky Gyulához gyermekkorától szoros barátság fűzte. 1885 elején a Barsmegyei Hírlapot szerkesztette. 1933. augusztus 13-án hunyt el, Budapesten a Kerepesi temetőben van eltemetve.
     Munkái:
A túlvilág komédiája, 1876, Költői elbeszélések – 1877, Alkibiadesz – 1884, A pörös jószág – 1884, A szép Sára története – 1886, Fehér virágok – 1891, Az ostrom – 1891, Líra – 1898. Kéziratban: Udvarlók – vígjáték és Ostrom – verses vígjáték 



                                       Lipthay István /1834 – 1908/ 


                                        Lipthay István.jpg
    

     Lipthay István /lubellei és kisfaludi/ jog- és államtudományi doktor, miniszteri tanácsos 1834. november 28-án született Nagy-Endréden. Apja Lipthay Gábor, anyja nyéki Fekete Anna. Iskoláit Pesten végezte. 1867-ben fogalmazó lett a földművelési- ipar- és kereskedelmi minisztériumban, majd 1869-ben a Földművelődési Minisztérium állategészség-rendőri ügyosztályát vezette. Érdeme, hogy 1878-ban magakadályozta a keleti marhavész behurcolását és megszervezte a Budapesti Királyi Állatorvosi Tanintézetet. 1888-ban a Lipót-rend lovagkeresztjét, 1897-ben, nyugdíjba vonulása alkalmával a Ferenc-József rend középkeresztjét kapta. 1908. június 17-én halt meg, a budapesti Farkasréti temetőben nyugszik.
     Munkája: Az ország valamennyi törvényhatóságánál teljesített állategészségügyi felülvizsgálat eredménye – 1888 



                            Balogh János /1797 – 1872/ 


                                       Balogh János.jpg
    

     Balogh János /galanthai/ 1797. február 4-én született Nagy-Endréden. Apja Balogh János komáromi alispán, anyja Csúzy Apollónia. Iskolái elvégzése után először a katonai pályára lépett, majd Bars vármegye tisztviselője lett. 1832 és 1836 között Bars vármegye országgyűlési követe, 1842 és 1845 között alispánja volt. 1848-ban az országgyűlésen újra Bars vármegyét képviselte. Később körmánybiztos lett, a szabádságharc kitörésekor őrnagy, később alezredessé léptették elő. Világos után Bem csapatával elmenekült, 1851-ben távollétében halálra ítélték, Törökországból 1859-ben jött haza. Elfogták, de nemsokára szabadon engedték. 1861-ben még utoljára képviselte Bars vármegyét az országgyűlésen, aztán visszavonult a nyilvánosságtól. Érsekújváron élt, ahol 1872 január 18-án halt meg. Ott van eltemetve.

 

 

                           Konkoly Thege Pál (1815 - 1884)

Konkoly Thege Pál.jpg

     Ógyallán született 1815. június 6-án, a család endrédi ágának legjelentősebb képviselője. 1861-ben és 1865-ben országgyűlési képviselő, 1872-ig Bars vármegye alispánja, 1872-1884 között az aranyosmaróti törvényszék elnöke. A barsi ev. református egyházmegye segédgondnoka volt. Testvérének, Eleknek,  Miklós nevű fia volt a híres ógyallai csillagász. Pál fia Sándor 1896-1901 között országgyűlési képviselő volt. Konkoly Thege Pál Aranyosmaróton halt meg, de feleségével Kenessey Lujzával (1824-1884), valamint fiatalon elhunyt gyermekeivel: Pállal (1858-1881) és Ferenccel (1850-1855) a kisendrédi temetőben vannak eltemetve.

 

 

 

 

 

A dezseri báró és nemes Rudnyánszky család endrédi szülöttei

 

 

     Rudnyánszky Péter Pál 1789. június 29-én született Kisendréden.  A jogi pályát bevégezvén 1816-tól az ügyvédi pályán dolgozott, Bars megyei uradalmak és családok ügyvédje lett. 1830-ban az esztergomi főkáptalan ügyei igazgatójává, Bars, Nyitra, Esztergom és Zólyom vármegyék táblabírájává nevezték ki. Kétszer nősült, első feleségétől Lipovniczky Antóniától 6 gyermeke született: Kálmán, Nepomuczena, Tibor, Béla, Géza és Antónia, második feleségétől, Ocskay Judittól egy fia született: Titusz.  Rudnyánszky Péter 1872. május 17-én halt meg 83 éves korában és a kisendrédi temetőben van eltemetve.

 

     Rudnyánszky Kálmán 1821. november 14-én született Kisendréden.  Tanulmányai végeztével előbb ügyvéd, majd Bars vármegyében tiszteletbeli alügyész, később táblabíró, majd a bécsi Magyar Királyi Udvari Kancellária fogalmazója lett. A szabadságharc után vád alá helyezték, ezért el kellett hagynia az osztrák fővárost. Ezt követően Csörög-pusztán telepedett le és birtokán szőlőműveléssel és tehéntartással foglalkozott. A gazdálkodás mellett, mint jeles mezőgazdasági szakíró is tevékenykedett, Nógrád vármegye tiszti főügyészi pozícióját is betöltötte, szabad idejében a festéssel is kacérkodott. Felesége a később Amerikába kivándorolt Lipovniczky Eugénia (1836-1905) volt. Gyermekei nem születtek, 1898. január 29-én halt meg. Gránit-obeliszk síremléke a sződi temetőben található.

 

     Rudnyánszky Béla Gyula 1826. augusztus 11-én született Kisendréden.  Az 1850-as években  pesti helyettes főállamügyész volt, az 1859. pátens kibocsátása után lemondott hivataláról és a legkeresettebb ügyvédek egyike lett. Az 1861. országbírói értekezleten tevékeny részt vett. 1870-ben a budapesti királyi tábla bírájává neveztetett ki. Ugyanazon év jún. 5. a Themis cz. szaklapot alapította és anyagi áldozattal tartotta fenn. Feleségétől, Zádor Lillától három gyermeke született:  Etelka, Tibor és Gyula. 1877-ben lebetegedett és hat évi súlyos szenvedés után az elmegyógyintézetben halt meg Budapesten 1883. október 11-én.

Munkája: Nyilvános és közvetlen szóbeliség az igazságszolgáltatásban. Pest, 1867.

 

    Rudnyánszky Titusz Ignác Viktor 1836. október 2-án született Kiseendréden. 1880-1885 között Bars vármegye alispánja volt.  Említésre méltó, hogy 1867. június-án II. Ferenc József koronázásakor az ünnepi körmenetben két másik társával együtt Bars vármegye zászlaját vitte. Titusz ügyvéd volt. RudnyánszkyTitusz és Konkoly Thege Jolán házasságából született Titusz, Jolán, Olga, Agátha, Margit  és Aladár.

 

Közülük a legismertebb ifj. Rudnyánszky Titus Péter Pál, aki 1870. május 26-án született Kisendréden. Aranyosmaróton volt főszolgabíró és az 1. világháború alatt Bars vármegye (utolsó) alispánja volt. Csehszlovákia megalakulása után, 1918-tól a lévai megyei népbankban dolgozott. Az idősebb Titusz 1912-ben, a fiatalabb 1930-ban halt meg. Mindketten a lévai temetőben vannak eltemetve. Velük együtt van eltemetve az idősebb Titusz felesége, Konkoly Thege Jolán és fiuk Aladár.   

 

  Rudnyánszky Flórián Alajos 1793. június 30-án született Kisendréden. Bars vármegye aljegyzője, később főszolgabírója lett, aztán másod, s végül a szabadságharc alatt Bars vármegye első alispánjává választották. Harcolt a forradalom eszméiért, ezért 1849. április 29-én Windischgrätz császári hadvezér nyomására lemondott állásáról. 1865-ben és 1867-ben Újbányát képviselte a magyar országgyűlésben. 1878-ban jelöltette magát Bars vármegye alispáni posztjára, de vereséget szenvedett. 1845 és 1865 között mindent megtett, hogy Kisendréden a leégett nagyendrédi iskola helyett új iskolát építsenek, de ebben az igyekezetében nem kapta meg a többi köznemes támogatását. Az új iskolát végül 1870-ben Nagyendréden nyitották meg.     Házasságot kötött öttömösi Szirányi Amáliával, akitől egyetlen leánya, Ilona született.     Rudnyánszky Flórián 1880. február 14-én halt meg. Haláláról még abban az évben megemlékezett Bars vármegye közgyűlése. Feleségével, leányával és vejével a Pusztaszentkereszt-i ( ma Garamújfalu – Nová Dedina része) temetőben van eltemetve.

 

Források:Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai

               Nagy Iván: Magyarország családai

               Szinyei József: Magyar írók élete és munkái

               Pallas nagy lexikona
 


 

webygroup

ma 2019.09.18 van

ma Eugénia névnapja van

Részletes naptár


Slovenská verzia

2361540

Főoldal